A legkülönfélébb írások – még ha azok szent iratok is - csupán segíthetnek nekünk megérteni önmagunkat, s ezen keresztül másokat, de sohasem hagyatkozhatunk azok dogmatikus hatására, kijelentéseire. Azok számunkra nem szabályok, hanem jól alkalmazható alapelvek gyűjteménye, s így jó vezetők a további ismeretgyűjtéshez, tanuláshoz, és életünk helyes vezetéséhez.

Válasz

Látom, vannak végre olyanok is, akik lehetőséget látnak abban, hogy kutatásaikat önmaguk minél alaposabb megvizsgálásában is megvalósítsák. De vigyázat! a hit alapja a pontos ismeret, és a helyes irányú vágy. a megismerés vágya az igazság felderítésére kell, hogy sarkalljon bennünket, nem pedig annak helytelen irányú - másokon uralkodni akaró - vágyak kielégítésére. Ha így, ilyen szemlélettel látunk hozzá önmagunk, bensőnk feltárásához, akkor, és csak akkor valóban feltárul előttünk az az út, amelyen végigjártunk, a jelenünk, a megszerzett tudásunk és számos inkarnációnkon keresztül megélt tapasztalatunk, s vezérlőnké válhat számunkra ahhoz, hogy továbbhaladjunk, és másokat is hatékonyan segíthessünk ebbéli törekvéseinkben.

Válasz

Nem hiszem, hogy mindenáron mások síron túli tapasztalataira kellene támaszkodnunk (bár napjainkban sajnos szükség lehet erre is), hanem inkább önmagunkba kellene tekintenünk, s ott alaposabban körülnéznünk. Azonban divatba jött az a szemlélet, miszerint mindent másoktól akarunk megtudni. Felhívnám a figyelmet egy hatékonyan alkalmazható alapelvre: a felmerült kérdésekre mindig önmagunkban van a válasz, csupán mások segítségével találunk rájuk. De semmi esetre sem mások fognak válaszolni nekünk - helyettünk.

Válasz

A régiek - mivel többet tudtak róla -, kevésbé féltek tőle.

Az, hogy a ma embere a halára úgy tekint, mint a lebomló testre, mint rideg és rémisztő sírgödörre, azért van, mert azonosítjuk magunkat a testünkkel - helytelenül.

Válasz

Persze, hogy feketébe öltöztetjük a lelkünket a halál alkalmával, hisz a köztes lét valóban fekete. No, nem úgy, hogy színe van neki, hanem úgy, hogy a mi dimenzió-rendszerünkben nem látszik belőle semmi. Mellesleg ezt más népek - főleg bizonyos afrikaiak - a fehérrel jelzik, hiszen a köztes lét számukra nem annyira a 'nem láthatót', mint inkább a 'nem ismertet' jelenti, s egyben kifejezik azon vágyukat, hogy minél többet megtudjanak róla. Más kérdés az, hogy jelen tudásszintünkön (ami sajnos nem túl magas) mintegy rémséggel tölt el bennünket az, ami nem látható, vagy ismeretlen. Egyúttal az ismeretlen félelmet szül, a félelem pedig ostobaságokra ragadtat.

Válasz

köszönöm

Válasz