Sztorik-rejtélyek rovatunk egy újabb titkot feszeget »

A halottak hangja

A modern magnetofon bizonyíték a halál utáni életre? Ezernyi – a halottaknak tulajdonított – hangot vettek fel, amelyekre nincs ésszerű magyarázat.

Hogy is van ez?

Thomas Alva Edison a 19. század egyik legnagyobb gyakorlati tudósa volt. Felfedezései között szerepel a „duplex” távíró tökéletesítése, a fonográf felfedezése, valamint az elektromos világítás bevezetése az Egyesült Államokban. Komoly sikerei ellenére, a 73 éves Edisonról többen azt hitték, hogy megőrült. Nem mást javasolt ugyanis, mint a halottakkal való kommunikáció eszközének kifejlesztését. Az alábbiakat nyilatkozta:

„Ha személyiségünk túléli a halált, akkor logikus és tudományos az a feltételezés, hogy megmarad memóriánk, értelmünk és egyéb, a földön szerzett tudásunk is. Ezért ha a személyiségünk létezik az általunk halálnak nevezett esemény után, akkor ésszerűnek tűnik az a következtetés, hogy akik elhagyták ezt a világot, kommunikálni szeretnének azokkal, akikkel itt hagytak. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy ezután személyiségünk képes hatni az anyagra. Ha helyes ez az okoskodás, és amennyiben létre tudunk hozni egy olyan érzékeny eszközt, amelyet a másik életben élő személyiségünk meg tud mozdítani vagy hatással lehet rá, akkor ez az eszköz biztosan jelezni fog valamit.”

Edison tehát munkálkodott egy ilyen eszköz kifejlesztésén, de a halottak hangjának rögzítésére tett kísérletei sikertelenül végződtek. 1959-ben azonban nézetei számos, modern tudományos kutató számára beigazolódtak.


Szellemek a gépben

Akkoriban egy ünnepelt svéd festő kivitte hordozható magnetofonját a villája közelébe, a vidék egyik csendes zugába, hogy madárhangokat rögzítsen. Később, amikor lejátszotta a szalagokat, észrevette, hogy nem csak madárdalt vett fel, hanem halk emberi hangokat is, amelyek svédül és norvégul éjszakai madárhangokról beszélgettek. Annak ellenére, hogy a téma véletlenül egyezett, a festő először azt hitte, hogy egy rádióadást fogott. A kísérlet megismétlésekor azonban további hangokat hallott, amelyek ezúttal személyesen hozzá szóltak, azt állítván, hogy az ő elhunyt rokonai, illetve barátai.

Ennek nyomán Hand Bender professzor, egy kutatócsoport vezetője, kiváló tudósokból álló csapatot hozott össze, hogy megismételjék a kísérletet és tudományosan is elemezzék azok eredményeit. A kutatók rájöttek, hogy egy használatlan magnószalag, amelyet csendes környezetben lefuttatnak egy közönséges magnó felvevőjén, a visszajátszáskor felismerhető szavakat mondó hangokat fog tartalmazni. A hangok eredete nyilvánvalóan megmagyarázhatatlan a tudomány mai állása szerint, bár maguk a hangok objektívnek tekintetők, mivel éppen olyan lenyomatuk van, mint a normál hangoknak, azaz látható jelekké alakulnak egy oszcillográfon. A semmiből jövő hangok jelentősége óriási az emberiség számára.

Az 1960-as évek végén megjelent egy könyv, amely kimerítő elemzést ad a kutatók munkásságáról. A könyv előszavát Peter Bander írta, aki később elmesélte, milyen volt, amikor először hallott egy idegen hangot a magnószalagon. Vett egy szalagot és „kapcsolatba lépett” a hangokkal. A felvételen hallható volt az emberi beszédre emlékeztető ritmikus zaj, de kibagózhatatlan volt számára. Aztán kétszer-háromszor lejátszotta a szalagot, és hirtelen rájött, mit is mond a hang: „Mach die Tür mal auf” – azaz „Nyisd ki az ajtót!” – németül. Bander azonnal felismerte halott édesanyja hangját – halála előtt éveken át magnófelvételek útján „leveleztek”. Sőt,a megjegyzés is helyénvaló volt: kollégái gyakran megszidták, amiért be szokta csukni irodája ajtaját. Bander megkért két embert – akik nem beszéltek németül -, hogy hallgassák meg a szalagot, és írják le fonetikusan, amit hallanak. Amit leírtak, pontosan egyezett azzal, amit ő hallott. Dr. Bander így meggyőződött a hangok valódiságáról.


Zárszóként

Noha még ma sem tudjuk hogyan, a lények hangját a szalag rögzíti, és hallhatjuk is, de csak olyankor, ha lejátsszuk a szalagot. Bármilyen szalagos-kazettás magnó megfelel az EVP rögzítés céljára, csak jó, ha tökéletesen új szalagot használunk minden egyes alkalommal, ne is legyen kétség, hátha csak valami rosszul letörölt beszélgetésfoszlány az, amit hallunk.
A kutatók azt is javasolják, próbálkozzunk „fehér”, monoton, de nem zavaró alapzaj rögzítésével. Éles füllel kell az ilyet visszahallgatni, mert vannak olyan szellemhangok, amelyek elég erősek, de a legtöbbjük belemosódik az alapzajba.

Ne add fel a próbálkozást, ha elsőre nem sikerül valami titokzatos hangot rögzítened. A szellemek csak azt várják, valaki végre meghallgassa őket, jelentkezni fognak.

Barsi Timi 2008. augusztus 22.

Forrás: női portál hírlevél